Nem kellek eléggé?

2009 március 9. | Szerző: niveagirl |

 Egyedül vagyok, nem nagyon, csak egy kicsit.

Reménykedek, szenvedek, sírok, nevetek felváltva, percenként…

Nem bírom már egyedül, ki kell írnom magamból!

 

Ha kíváncsi vagy a történetemre, olvass tovább és segíts nekem, egyedül nem tudom megoldani… Köszönöm!

23 éves vagyok, vidéki lány, hírtelen pestre kerültem, a védett otthonból az idegenbe… Főiskola után itt találtam munkát. Mellette hétvégéken hostessmunkákat vállalok, egy kis plusz ugye mindig jól jön. Szórólapozás, kóstoltatás, a szokásos 🙂

Egy ilyen munka során ismertem meg őt. Úgy jött, olyan váratlanul, mint egy valóra vált álom. 10 lány dolgozott aznap egy bevásárlóközbonptan, köztük én is, 5 helyen, kettessével. Kérdőíveztünk. Fehér pulcsi, fekete nadrág. 🙂

Ebédszünetem volt, lementem enni, ott láttam meg. Észrevett és nézett. Nem hittem volna soha, hogy egy ilyen jó pasi észrevesz, pedig nincs okom panaszra ami a külsőmet illeti. Túl félénk és naiv voltam. De ő felfigyelt rám. Ebéd után felmentem, visszanéztem e lépcsőről és láttam, hogy néz.

Egy sóhajjal ezt le is zártam magamban.

Folytattam a kérdőívezést, épp befejeztem egyet, aláírtam, felnéztem és ott állt Ő, mosolyogva… Kérdezte, mit lehet itt csinálni? Kitöltettem vele a kérdőívet 🙂 szegény nagyon elégedett volt az adott hely vásárlási lehetőségeivel, az éttermi szolgáltatásokkal, de még a fodrászattal is 🙂 A végén megkérdezte, ő mikor kérdezhet?

-Miért, mit szeretnél kérdezni?

-Például a telefonszámodat…

Én olyan zavarban voltam, hogy elküldtem, megszólalni is alig tudtam, nem hittem el. Egyszerűbb volt azt mondani, hogy nem! De még ekkor is aranyos volt…

Mikor elment, a munkatársam, aki ezt végignézte, rám nézett hihetetlenkedve és rámkiáltott: -Te nem vagy normális!

Azon az éjszakán nem tudtam elaludni.

Forgolódtam, felriadtam, olyan nyugtalanságot éreztem, amilyet még soha. Mintha elvettek volna valami fontosat tőlem. Nagyon megbántam, hogy ilyen buta voltam, hisz mindig erről álmodtam, a szőke herceg eljön fehér lovon, ÉRTEM, és magával visz… és amikor a mese valósággá válik, én elküldöm… igaz, nem szőke, hanem barna, és nem lovon jött, hanem mozgólépcsőn, de én oda nem adtam volna azt a barna szempárt semmilyen szőke hercegért, és elszúrtam…

Másnap végig őt kerestem, hátha megint itt ebédel, hátha újra látom… de semmi, 3 órakor már teljesen feladtam, amikor megjelent… azon a szinten volt, sétált, rám nézett és lement ebédelni… nem jött oda, olyan szívdobogást még orvos nem hallott, amit én akkor éreztem 🙂

Soha nem voltam kezdeményező típs, de tdtam, most nekem kell lépnem. 10 perc elteltével lementem “ebédelni”. Pont az útban állt. Vettem kaját és megálltam mellette. Mosolygott. Megkérdeztem tőle, ugye nem haragudott meg tegnap rám, nem akartam megsérteni. Vette a lapot és elkezdtünk beszélgetni, a végén kibökte, a részéről még mindig áll a randi… 🙂 Nem volt kérdés, hogy megadom a számom…

Harmadnap is feltünt, elköszönni jött, mert hazautazott vidékre.

Egy hét múlva randiztunk.

Hazavitt, “betett” a kapun és megcsókolt 🙂

Azt reméltem, normális kapcsolatunk lesz, aztán észrevettem, hogy ő nem akarja, ő a tipikus rosszfiú, aki nem köti le magát, nem elég neki egy nő!

Szakítottam vele, de elfelejteni nem tudtam.

Újra és újra feltűnt… szemvedtem nélküle…

De beláttam, ő az aki kell! Még ilyen áron is! Mert nyertes vagyok, győztesnek érzem magam, ha kéthetente egy órára is az enyém, megéri az a két hét várakozás 🙂

Nem hittem volna soha, de elfogadtam szépe-lassan, hogy ő ilyen, nem változtathatom meg, és ha akarom őt, így kell szeretnem. Nagyjából sikerült. Nem keresem. Jön, amikor akar. És akar.

Dícsér. Tetszem neki. Tegnap azt mondta, gondolkozik rajta, miért nem vagyok én a barátnője… csak hallgattam! Nem mertem megkérdezni, miért? Mi a baj velem? Miért nem akar egészen engem?

Nem egy buta liba vagyok, akinek mond egy-két kedves szót és elájul tőle! Sikerült elérnem, hogy bízik bennem. Olyanokat is elmesél, amire nem büszke, amivel akár vissza is élhetnék! Mesél (ha kérem) az aktuális csajairól! Tudom, durván hangzik, de ilyen áron is kell nekem…

Ez tart már több, mint egy éve…

🙂

Mesélni fogok még… ha érdekel, térj vissza!

Mit gondolsz így első hallásra egy ilyen “NEMNORMÁLIS” kapcsolatról?

Eszter